A blog fikció. PP.
Ha egy nő feltűnően aggódik, mert lehet, hogy terhes, akkor fel akarja hívni a figyelmet, hogy már vagy még él szexuális életet.
Néha úgy érzem, mekkora gyík vagyok, h oltani akarok, hát egészéges az immunrendszerem, eddig is jól megvoltam ilyen szezonális oltások nélkül. Aztán meg arra jutok, hogy basszus, nekünk van oltószerünk, simán megéri már csak a nyugalom miatt is. Na, végül megtörtént a szuri, rámtukmálták a sima influenza ellenit is, csak öt ropiba fájt az egész buli, na meg megismerkedtem az angyalföldi háziorvosi rendelők világával. Néha kicsit pankrációgyanús volt. Ahogy a buszmegállóban sem megy a sorbanállás, az orvosnál sem, és lehet, hogy nem amiatt van ez így, hogy az Árpád-híd is a tizenharmadik kerületben van.
Van a Lars von Tiernek egy olyan filmje, hogy Epidemic. Idevág.
És fáj a jobb vállam.
Meg még egy legeslegutolsó megjegyzés: miért gondolják azt (főleg a pózoló-maníros-affektáló típusba tartozó egyetemisták) sokan, hogy az újinfuenzával jó dolog viccelni? Pl. csoportmunka, x: "haha, mi vagyunk a h1n1-csoport!" Ez miért vicces?
Mielőtt irodalmi vizekre eveznék, szeretném leszögezni és mindenki számára nyilvánvalóvá tenni, hogy a szusi és a sült rák nagyon finom. Ez eddig kimaradt, pedig alapvető tapasztalata a közelmúlt történéseinek. Egyébként pedig az jutott eszembe, most, hogy megint téma Kertész Imre mint kulturális jelenség, hogy ez milyen már. Elmondja egy interjúban azt, amit mindannyian érzünk, és akkor megy a felháborodás, és még félre is fordítják a mondatait, hogy még jobban fel lehessen háborodni. Persze nem jó érzés, ha az arcunkba tolják, hogy milyenek vagyunk, főleg ha ez a kép nem valami vonzó. De az ilyen tükörbe pillantásokból kerekedhetne ki esetleg egy értelmes jövőkép, ha egyáltalán. De nem is ezt akartam, hanem hogy nekem mennyire nem volt evidens a Sorstalanság után végigolvasni Kertészt. Pedig akkor már volt tapasztalatom, legfeljebb a kortárssága zavarhatott meg, mint 16 éves olvasót, de túl könnyű lenne erre kenni. Egyszerűen azt gondoltam, hogy ha egy írónak egy ilyen alapélményből ilyen regénye születik, akkor mást nem is érdemes olvasni tőle, nyilván ugyanazt mondja a többi könyvében is. Hát ez baromi nagy tévedés volt, be kell látnom, érdekes módon éppen most, ehhez a nyolcvanadik születésnaphoz kapcsolódóan. Annyi történt, hogy elkezdtem olvasni Az angol lobogót, (oké, a Felszámolást is olvastam nemrég), és hát leesett, hogy irodalompolitika ide vagy oda, azért az a Nobel nem véletlen talált rá. Az a nyelv, amit használ, egyszerűen zseniális. Az meg, hogy egyesek, számos egyesek szerint ő hazaáruló, vagy nemzetellenes, csak az ad absurdum vitt népben-nemzetben való gondolkodás tragikus megnyilvánulása. Szóval olvasson mindenki Kertészt (is)!
Az a meglátásom, hogy az egyetemisták manapság azért léteznek, hogy legyen tömegbázisa a különféle egyetemi buliknak. Nem véletlen, hogy a sztendápkámedi visszatérő figurája a folyton részeg (esetleg betépett) egyetemista. Namost azért odáig nem mennék el, hogy a felsőoktatás rémisztő tömegessége egyenesen a fasizálódás útjára visz minket (vannak, akik így gondolják), de tényleg érdemes ezen elgondolkodni. Persze tökmindegy, hogy valaki intézményesen issza le magát hetente, vagy ani-establishmentmód, újhullámosan konokul a lépcsőn ülve, de nehogy már ez legyen a lényeg. Pedig ez. Jönnek az ímélek az egyetemről, hogy itt basszál be, meg ott, de előtte is, meg utána is velük. Meg sítábor, meg gólyabál, meg miacsöcs. Értem? Gólyabál! Nyakkendőben hánysz, miközben a belga megy. !? Agyrém. És ezt nem azért mondom, mert pénteken annyira másnapos lettem, hogy egész nap képtelen voltam hazamenni, és ez akkora élmény volt, hogy mondhatni agóniámat damaszkuszinak is, azóta nem iszom sört és már megint leszoktam a dohányzásról véglegesen. Tényleg nem ezért. Már amúgy is a bögyömben volt.
Mostantól csak olyasmit teszek, iszom, eszem, amit a Két testőrben mondanak, ha anyukám nézi vasárnap.
Most komolyan, mért kell a mozifilmre azt a szót használni, hogy mozi? Ami ugye a helyet jelenti, ahol megtekinthető a film. Ez engem annyira idegesít, semmi funkciója, ráadásul baromira értelemzavaró is. Na.
Annyira utáljuk és megvetjük és lenézzük mi itt a koliban ezt a Csábítás Akadémia izét, hogy hamis képet ad az ismerkedés céljairól meg hogy öntelt ficsúrok konyhapszichologizálják meg azt, hogy hogyan dugnak meg ők erre fogékony libákat, meg hogy a női nem egésze és egy agy nélkül de pinával rendelkező emberi lény közé egyenlőségjel kerül. Annyira utáljuk és lenézzük, hogy csüngünk a róluk készült videókon, és oda-vissza számtalanszor megvitatjuk őket. Persze apró mentség, hogy az egyik vezető nemrég még szinttársunk volt, és a cselédeknél egyszer be is próbálkozott. Így ők kicsit a mi fiaink is, ha sikerül egy csajról leimádkozniuk a bugyit, persze csak egy indexes videó kedvvért, az a mi sikerünk is, hovatovább nekünk is jó.
Nade túllépve azon, hogy milyen primitív képet adnak a női-férfi kapcsolatról, nagyon profin csinálják. Megvan az áltudományos szakzsargon ("frusztráció=rossz érzés" (???)), egy prófétikus elhivatottságú trumvirátus, akik annyi egóval dicsőítik magukat, amennyi egy egész osztálynyi kamasznak elég lenne. Ők a tudás letéteményesei, és gondolom nem kevés pénzért hajlandóak csepegtetni ebből a tudásból. Akármennyire is ciki, felépült a brand, innentől csak a barátaink kúrhatják el, ha nem csinálják elég profin. Bár ennek a videók alapján is fennáll az esélye, azért az is elképzelhető, hogy valakinektényleg segítenek.
A vasárnap esti RTL-híradóban a pápa csehországi útjáról azzal a hírrel számoltak be, hogy miközben beszélt, egy pók mászott a ruháján. A honlapon gondolom interjú is van a pókkal. Világ dadaistái egyesüljetek!
Tegnap megmoccantott a bringafelvonulásosdi és leporoltam nomeg felfújtam a járművet, ami kb három hónapja hengerkedett itt a kollégium aljában, leporoltam és regisztráltam, hogy a születésnapomra kapott dudát lelopták. Mivel a nyár végén az is meglepett, hogy még mindig a helyén van a bicó, nem nagyon húztam fel magam, lazán eltoltam a bicikliboltba, ahol tök ciki folyton elkérni a pumpát, hülyének néznek mert nem vagyok futár, de legalább itt van az utca végiben. Nem akartam én felvonulni, de azért úgy intéztem, hogy véletlenül mégis belécsatlakozzak a hömpölygő kerékpárdugóba. Nem volt nagy élmény, mindenki állt, néha előre lehetett gurulni pár centit, az Oktogonnál mindenki jobbra el, a Hősökig meg üres az utca. Inkább arra világított rá ez a mostani alkalom, és ezért is kezdtem bele itten, hogy mennyire sok embert irritálhat, zavarhat, ingerelhet, bosszanthat, idegesíthet, akadályozhat ez a rendezvény amellett, hogy igazából nem nagyon állít senkit a még nem biciklizők/bicikliimádók oldaláról a másik oldalra. Kinéz az ablakon a gyerek, asztapaszta, mennyi bicós, anya vegyél nekem sisakot is, én is akarok! Ellenben néhány hülye miatt könnyen azonosíthatók a tekerők aggresszív, beszólogató baromarcúnak. Jójó, nem a felvonuláson, de a hétköznapokban tuti. Mindenesetre én nem akarom, hogy ilyenek miatt szorítsanak le az útról. És hordok sisakot.
Senkinek sem tűnik fel, hogy a fiúlány "futónő" Semanya ügyében a tévék következetesen szexvizsgálatról beszélnek. Mintha félrefordítottak volna valamit, legalábbis ennek nincs semmi értelme, ellentétben a nem- vagy nemi vizsgálat kifejezésekkel. De persze nem akarom elvenni a dicsőséget a nyelvőrködő idősektől, akik pl. a Szabad föld rovatában felróják a nyelvhasználóknak, hogy a hosszú ékezetet miért vesszőnek, és miért nem vonásnak nevezik.
